Kedves Mindenki!
Kedves Látogatók!
Tartozom nektek némi magyarázattal, hiszen szeptemberre ígértem a könyvet, de sajnos egy kicsit csúszni fog. Szépen haladunk az előkészületekkel, csak lassabban, mint ahogy terveztük. Ha már tudom, hogy mikorra várható, jelezni fogom. Én is nagyon várom, de addig is, köszönöm a kitartásotokat. Remélem a várakozás jutalma egy szép könyv lesz, sokak örömére.
A folytatás:
Ahogy ezen a képen, a történetben is gyülekeznek már a sötét felhők. A kapcsolat az ikrek között olyan szoros, hogy szeretni is csak egyféleképpen tudnak. Ami az egyik fiúnak öröm, a másiknak szenvedés, és ez a szenvedés megkeseríti az örömöt, soha be nem gyógyuló sebeket okoz.
Részlet a "másik" fiú, az ikertestvér mérgező érzéseiből:
Akartam, hogy érezze, tényleg szeretnék segíteni. Hagyta, és csak nézte a kezemet az ő kezében. Lehet, hogy ezt mégsem kellett volna.
– Rajtatok kívül? – kényszeredetten felnevetett. – Olyan nincs, mert az a semmi – még mindig a kezemet nézte, óvatosan megpróbáltam elhúzni. Először engedte, aztán hirtelen visszahúzta.
– Miért fogtad meg a kezem? – kérdezte, és közben nagyon szorított.
– Ray, ez fáj.
– Kérlek, válaszolj!
– Hogy tudd, segíteni szeretnék, és fontos vagy nekem.
– Fontos? Hogy lehet az, hogy te, pont te vagy az első ember, aki nem engem választott, hanem Robint.
– Nem akarhatsz mindent magadnak! – most már dühös voltam.
– Érted cserébe mindent odaadnék – csak most nézett rám.
Tengerkék szemének összes ragyogása odalett. Pont úgy, mint mikor egy virágot beragyog a nap, aztán egy felhő miatt hirtelen árnyékba kerül. Nem szabad engednem a kitörni készülő gyengédségnek, nem kelthetek felesleges reményt.
– Én nem lehetek a tiéd. Az első pillanatban Robint választottam. Igazán sajnálom – eltökéltségem őt is megkeményítette, elengedte a kezem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése