2012. október 23., kedd

Az első rész vége

Sziasztok!

A könyv már mindenki számára elérhető, de az utolsó fejezetről még nem meséltem. Eddig sem volt könnyű dolgom, szinte lehetetlen pár mondatban érzékeltetni az egyes fejezetekben történteket, hiszen annyi minden történik. De a vége, az nehéz dolog. Főleg azért, mert ez csak az első rész vége, ami a második, majd a harmadik részben bonyolódik tovább. Nem akarom lelőni a poént azzal, hogy elárulok valamit a befejezésből. De arra se gondoljon senki, hogy ha lesz folytatás, akkor az első résznek biztosan jó lesz a vége, mert a szereplőkre továbbra is szükség van. Lehet, de vajon milyen szerepben? Melyik oldalon? Együtt vagy külön? Ezekre a kérdésekre már nektek kell válaszolni egy jó olvasás után. A véleményetekre is kíváncsi vagyok, írjátok meg nekem: darenasalyaz@gmail.com. Kellemes időtöltést!

2012. október 13., szombat

Az ellenfél

Sziasztok! 

Most értesültem, hogy az előrendeléssel gondok vannak, ha szeretnétek könyvet, írjatok nekem: darenasalyaz@gmail.com. Köszönöm.

A történet kibontakozása során a fény és az árnyék szembeszállnak egymással, Robin végre farkasszemet nézhet igaz ellenfelével, aki már nem titkolja tovább aljas szándékait:

"Kinyitottuk, de nem a könyvet néztük, hanem a tanárt. Amikor mindenki a könyvet bújta, nagyon lassan felénk fordította a fejét, a tekintetét viszont hirtelen Robinra szegezte. Egy erős hullám lökött meg, mint amikor megdob a tenger. És kezdtem úgy is érezni magam, mint egy tengeribeteg. Farkasszemet nézett Robinnal. Hidegen, dühösen, gúnyosan, a győztesek önbizalmával. A szememben óriásinak tűnt, én meg kicsinek és védtelennek. Nyilvánvaló volt, hogy mennyivel erősebb nálam, bármikor eltaposhatna. Most már értem Sara félelmét, nem vagyunk készek ekkora erővel felvenni a harcot." 

A következő fejezetben Robin és üldözői nyíltan kerülgetik egymást, a félelem Sarában és Robinban egyre nagyobb lesz, hiszen már sejtik, mekkora hatalommal kell megvívniuk egy olyan csatát, amiben magukra maradtak. Nagyi régi papírjai között találnak egy apró nyomot, ami talán segíthet nekik. De az is kiderül, hogy a szenvedést nem kerülhetik el, mert az idejük nagyon kevés:

"Suliba menet Tánya felé kerültem, hiszen a barátnőm még nem tudja, mi történt éjszaka, biztosan megrémül, ha Ray nem megy érte. Amikor megismertem az ikreket és később megtudtam igazi kilétüket, meg azt, hogy mi vár rájuk, azt gondoltam, sok időnk van még. Hogy addig sok kis csatát megvívunk majd Robin lelkéért, és az elkerülhetetlen háborút megerősödve várhatja. A szívem mélyén, titkon azt reméltem, hogy nem is lesz háború soha. Arra igazán nem számítottam, hogy csak hónapokat kapunk, melyekre sötét felhők borítanak árnyékot. Ez a fekete árnyék a jövőnkre is rátelepedett. Egyikünk sem sejthette, mi lesz a vége. Rossz érzés volt egyedül sétálni, akkor is, ha tudtam, hogy Robin jelenléte nélkül nem érhet baj. Az én kínzásomnak is a szeme előtt kell történnie. Ez rettenetes gondolat, mert az jön ki belőle, hogy mindkettőnknek jobb lenne, ha nem lennénk együtt. Ugyanakkor felesleges is. Mászkálhatunk külön, tehetünk úgy, mintha nem számítana a másik, ettől még továbbra is szeretnénk egymást. És így az én fájdalmam semmivel sem okozna kisebb kárt Robinban. Gonoszhoz méltó, igazi ördögi kör bilincselt meg bennünket. A szerelmünk segíthetett és árthatott neki a legtöbbet. Mindenképpen időt kell nyernünk. Robinnak meg kell erősödnie, amihez sajnos még sok időre van szüksége."