Az intézet

A Sejtelmes Fény folytatása: Ahogy a virág vörös színe kiemelkedik a fehér hóból, úgy virítanak messziről az intézet udvarát fedő puha, fehér takaróból is az ártók gyermekeinek és az árnyékgyermekek kegyetlen nevelésének nyomai. Egy lélektelen intézet és sok gyűlölettel teli gyermek, akik már nem is remélik, hogy értük jön valaki. Tánya és társai a hóban rejtőzve messziről figyelik az intézetet, mert arra készülnek, hogy behatolnak és megmentik a gyerekeket, de hirtelen az eddiginél is szörnyűbb látvány tárul eléjük, az intézet még rengeteg titkot rejt magában.

"Szása, a barátnője Léna, én, és az amerikai segítőnk Oliver, hosszú hónapok óta figyeltük együtt az intézetet. Különleges dolog volt készülőben, ezért és a jelentős számú ellenség jelenléte miatt pisszenés nélkül hasaltunk tovább a hóban, belül reszketve vártuk a fejleményeket. Azonnal feltűnt, hogy ikreket látok. Gyönyörű szép ikreket, egy fiút és egy lányt. A lány ment elől, hosszú, vörös haja lobogott a szélben, hibátlan arcát vérző sebek borították, sötéten izzó szemeiből sugárzott a gyűlölet, de büszkén és felemelt fejjel lépkedett. Mögötte a fiú jóval siralmasabb állapotban, lehajtott fejjel, megtörten kullogott. Arcának szépsége csak sejthető volt, mert kék-zöld foltok tarkították, az egyik szeme feldagadt, vörösesszőke haja véresen tapadt a fejére. Összeszorult szívvel figyeltem, ahogy vonszolták magukat. Vonszolták, mert súlyos béklyókat viseltek a lábukra, csuklójukra, derekukra láncolva. A sebeik egészen frissek voltak, valószínűleg mostanáig verték őket. Lassan beértek az udvar közepére, őreik lecsatolták a lábukon és kezükön lógó vasgolyókat, de a derekukon rajt hagyták. Aztán olyasmi következett, amit még nem láttunk eddig." 

Még nem tudják, hogy bent az intézetben maga a gonosz vár rájuk, a régmúlt árnyéka ő, de most itt van, hogy bosszút álljon és megszerezze a hatalmat bármilyen áron. Veszteség és fájdalom jár a nyomában, a könyv utolsó fejezetének és a megjelenés előtti utolsó blogbejegyzésnek címe: 

A boldogság ára.

Szeretettel: Darena S.

Egy kis előzetes

A különbözőség az, ami összeláncolja az ikreket.

Sziasztok!

Köszönöm az érdeklődést és a jókívánságokat! Muszáj elmondanom, hogy nagyon jó volt megírni ezt a könyvet, csak a türelmetlenségemet viseltem nehezen. Mert a fejemben kisebb részletektől eltekintve az egész történet készen volt, de a papíron lassan bontakozott ki. Ezért néha képes voltam hajnalig írni, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Ahogy ígértem, írok a regényről is. A történet főszereplői egy fiú ikerpár, és egy lány. Az ikrek születését és gyermekkorát titkok és tragédiák kísérik végig, amelyek felnőtté válásuk küszöbén készülnek kiteljesedni. Nagy teherrel és nagy feladatra születtek, nagyon különbözőek, és félelmetesen szépek. Amikor a lány beléjük botlik, a lelke mélyén érzi, hogy ez a találkozás nem véletlen, az ő sorsa és az ikreké egy közös úton halad tovább. De milyen úton? Hát persze. Sötét viharokkal teli úton. Jöjjön néhány sor az előszóból, a következő alkalommal belekukkantunk az első fejezetbe. 

Minden jót.

"A nagy pillanatok nem adódnak az életben, mi tesszük azokat naggyá. Azzal, hogy rátalálunk valamire a lelkünkben, ami segít felemelkedni, és van a szívünkben valaki, akiért érdemes, akiért bármit megtennénk, akiért az életünket is odaadnánk, ha tehetnénk. De mit tehetünk, ha annak, akit szeretünk, az életünk és a halálunk is árthat."