2012. augusztus 20., hétfő

A varázslat

Ez a fejezet valóban elvarázsol, a szereplőket is, és az olvasót is. Egy lány, és egy fiú. Először csak felfigyelnek a másikra és nézik egymást, sokszor és sokáig. Aztán találkoznak és megismerkednek. Így lenne ez az életben, de nem ebben a könyvben. Mert a történetben ezzel a megismerkedéssel nem egy kapcsolat kezdődik, hanem egy tragédia. Minden figyelmeztetés ellenére az életük összefonódik. Átélhetnek múlandó, de szép pillanatokat. Egy rövid időre. 



Egy kis részlet, de nem a legizgalmasabb!

"Természetesen észrevették, hogy többet figyelek rájuk, ők is egyre többször néztek felém, néha egész hosszú ideig rajtam felejtették a szemüket. Nem volt kellemetlen, sőt, és a rosszullét se jelentkezett többet. Hihetetlen, na, az volt. Pont én. Én lennék az, akire odafigyelnek. Képtelenség. Újra és újra meg kellett győződnöm róla, hogy biztosan engem néznek-e. Ha visszanéztem rájuk, Ray mindig elkapta a tekintetét, de Robin soha. Nekem nem volt ijesztő az a feketeség a szemében, átölelt, beburkolt és ringatott. Ott lebegett közöttünk a néma kérdés: ki vagy te? Néha a folyosón, ha elment mellettem, egy pillanatra hozzám ért a keze, tudtam, hogy Robin véletlenül nem csinál ilyet."

2012. augusztus 10., péntek

A rejtély

A folytatásban nagyi emlékei alapján, az ő édesanyjának életén keresztül fény derül a titokra, ami beárnyékolja az ikrek életét, és nemcsak az övékét. Sara rádöbben, hogy a sorsuk közös, csak együtt küzdhetnek meg azzal, ami az ikrekre vár. Mindezt nagyitól tudja meg, aki azt remélte, hogy erre soha nem lesz szükség, és akinek egészen kicsi korában kellett átélnie az édesanyja és a bátyja elvesztését. Egy olyan küzdelem miatt, ami azóta is, örökké tart.

Egy kis idézet a fejezetből:

"Anyám egyre rosszabbul lett, a gyermek rémülten állt a sarokban, a félelemtől mozdulni sem mert. Közben a bátyám is felébredt, és valamiért odament az idegen kisgyerekhez, talán megörült neki. Apa nem figyelt rájuk, anyát tartotta a karjában.
– Ígérd meg nekem, hogy holnap elviszed a gyerekeket innen! Ígérd meg, kérlek, muszáj! – anyám könyörgött.
– Megígérem, elviszem őket! – akkor apám már tudta, hogy nincs tovább."

A blogom rövid címe: darena.hu. 

2012. augusztus 3., péntek

A másik család

A lányok otthona, csak látszatra barátságos.
A második fejezetben új szereplőkkel találkozhattok, akik a világ másik feléről települtek át a városkába egy látszólag hétköznapinak tűnő indok miatt. Három magányos kislány, akik csak egymásra számíthatnak, még barátaik sincsenek, mert ezen a vidéken idegenkedve fogadott származásuk és szokásaik miatt kirekesztődtek a diáktársaik közül. Otthonról menekülnek a suliba, az iskolából pedig haza. Szeretet sehol sem várja őket, csak akkor, amikor édesapjuk hazajön. Néha. Az álmaikba, a vágyaikba kapaszkodnak. Különösen a legidősebb, akinek azonnal feltűnik, hogy az eddig senkivel sem törődő ikrek hirtelen érdeklődést mutatnak az új lány iránt, ami miatt veszélybe kerülhet saját eltitkolt reménye. Vetélytárs, vagy barátnő? A fejezet végére ez még nem derül ki.

Egy csodás hír: hamarosan készen lesz a könyvem borítója, én már láttam a tervet. Szenzációs, fantasztikus, eszméletlenül jó lett! Nekem nagyon-nagyon tetszik, remélem nektek is fog! Viszlát legközelebb!