A varázslat

Ez a fejezet valóban elvarázsol, a szereplőket is, és az olvasót is. Egy lány, és egy fiú. Először csak felfigyelnek a másikra és nézik egymást, sokszor és sokáig. Aztán találkoznak és megismerkednek. Így lenne ez az életben, de nem ebben a könyvben. Mert a történetben ezzel a megismerkedéssel nem egy kapcsolat kezdődik, hanem egy tragédia. Minden figyelmeztetés ellenére az életük összefonódik. Átélhetnek múlandó, de szép pillanatokat. Egy rövid időre. 

Egy kis részlet, de nem a legizgalmasabb!

"Természetesen észrevették, hogy többet figyelek rájuk, ők is egyre többször néztek felém, néha egész hosszú ideig rajtam felejtették a szemüket. Nem volt kellemetlen, sőt, és a rosszullét se jelentkezett többet. Hihetetlen, na, az volt. Pont én. Én lennék az, akire odafigyelnek. Képtelenség. Újra és újra meg kellett győződnöm róla, hogy biztosan engem néznek-e. Ha visszanéztem rájuk, Ray mindig elkapta a tekintetét, de Robin soha. Nekem nem volt ijesztő az a feketeség a szemében, átölelt, beburkolt és ringatott. Ott lebegett közöttünk a néma kérdés: ki vagy te? Néha a folyosón, ha elment mellettem, egy pillanatra hozzám ért a keze, tudtam, hogy Robin véletlenül nem csinál ilyet."

A rejtély

A folytatásban nagyi emlékei alapján, az ő édesanyjának életén keresztül fény derül a titokra, ami beárnyékolja az ikrek életét, és nemcsak az övékét. Sara rádöbben, hogy a sorsuk közös, csak együtt küzdhetnek meg azzal, ami az ikrekre vár. Mindezt nagyitól tudja meg, aki azt remélte, hogy erre soha nem lesz szükség, és akinek egészen kicsi korában kellett átélnie az édesanyja és a bátyja elvesztését. Egy olyan küzdelem miatt, ami azóta is, örökké tart.

Egy kis idézet a fejezetből:

"Anyám egyre rosszabbul lett, a gyermek rémülten állt a sarokban, a félelemtől mozdulni sem mert. Közben a bátyám is felébredt, és valamiért odament az idegen kisgyerekhez, talán megörült neki. Apa nem figyelt rájuk, anyát tartotta a karjában.

– Ígérd meg nekem, hogy holnap elviszed a gyerekeket innen! Ígérd meg, kérlek, muszáj! – anyám könyörgött.

– Megígérem, elviszem őket! – akkor apám már tudta, hogy nincs tovább."

A blogom rövid címe: darena.hu. 

A másik család

A lányok otthona, csak látszatra barátságos.

A második fejezetben új szereplőkkel találkozhattok, akik a világ másik feléről települtek át a városkába egy látszólag hétköznapinak tűnő indok miatt. Három magányos kislány, akik csak egymásra számíthatnak, még barátaik sincsenek, mert ezen a vidéken idegenkedve fogadott származásuk és szokásaik miatt kirekesztődtek a diáktársaik közül. Otthonról menekülnek a suliba, az iskolából pedig haza. Szeretet sehol sem várja őket, csak akkor, amikor édesapjuk hazajön. Néha. Az álmaikba, a vágyaikba kapaszkodnak. Különösen a legidősebb, akinek azonnal feltűnik, hogy az eddig senkivel sem törődő ikrek hirtelen érdeklődést mutatnak az új lány iránt, ami miatt veszélybe kerülhet saját eltitkolt reménye. Vetélytárs, vagy barátnő? A fejezet végére ez még nem derül ki.

Egy csodás hír: hamarosan készen lesz a könyvem borítója, én már láttam a tervet. Szenzációs, fantasztikus, eszméletlenül jó lett! Nekem nagyon-nagyon tetszik, remélem nektek is fog! Viszlát legközelebb!

Az első fejezetről

Gyönyörű hegyek lábánál megbúvó városka, ahová már az első oldalakon ellátogatunk. Ahol Sara visszakapja a múltját, a szobáját, régi barátait és egy olyan életet, amit nagyon szeretett. Sok év telt el, mióta utoljára itt járt, a városka nem sokat változott, de a lakói igen. Annyiban, hogy két idegen család telepedett le a városban, felbolygatva a hely álmos nyugalmát. Az egyik az ikrek családja. Különcségük miatt kissé tartanak tőlük az emberek, kerülik őket, de beszélnek róluk. A másik egy orosz család, három lánytestvér, akiknek nem könnyű az életük, mert édesanyjuk meghalt. Miért választja két ilyen ide nem illő család pont ezt a városkát lakhelyéül? Mi vonzotta őket erre a pár ezer lakosú településre? Van-e valami közük egymáshoz? Természetesen mindegyik kérdésre megtalálhatjuk a választ, ha nem is az első fejezetben, később biztosan. Sara is felteszi magának ezeket a kérdéseket. Óvatosan, de egy erős belső sugallat hatására kíváncsian  közeledni próbál az ikrekhez, amit ők egyáltalán nem fogadnak szívesen. Szembe találja magát egy titokkal, ami először félelmetesnek tűnik és Sara megrémül. 

Valahogy így képzeltem el a házat, ahol a lány él. Ez a nagymamája háza, Sara ide született és történetünk idején ide tér vissza a nagyival és az édesanyjával. Tudom, kissé nagy hármuknak. De már nagyi is itt nőtt fel, a ház magában hordozza a múltat, és a válaszokat, amiket Sara keres. Amiknek egy részét megtalálja az egyik fiú, Robin szemében, hogy aztán soha többé ne szabaduljon, hogy az éj-fekete szempár örökre magához láncolja. Hiába nagyi intő szavai, Sara csapdába esett. Tudja, hogy nincs hátra, csak előre egy olyan úton, amin cseppnyi öröm mellett rengeteg szenvedés vár rájuk.

Ajánlom, nézzetek körül ezen az írói blogon is, érdemes.

Egy kis előzetes

A különbözőség az, ami összeláncolja az ikreket.

Sziasztok!

Köszönöm az érdeklődést és a jókívánságokat! Muszáj elmondanom, hogy nagyon jó volt megírni ezt a könyvet, csak a türelmetlenségemet viseltem nehezen. Mert a fejemben kisebb részletektől eltekintve az egész történet készen volt, de a papíron lassan bontakozott ki. Ezért néha képes voltam hajnalig írni, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Ahogy ígértem, írok a regényről is. A történet főszereplői egy fiú ikerpár, és egy lány. Az ikrek születését és gyermekkorát titkok és tragédiák kísérik végig, amelyek felnőtté válásuk küszöbén készülnek kiteljesedni. Nagy teherrel és nagy feladatra születtek, nagyon különbözőek, és félelmetesen szépek. Amikor a lány beléjük botlik, a lelke mélyén érzi, hogy ez a találkozás nem véletlen, az ő sorsa és az ikreké egy közös úton halad tovább. De milyen úton? Hát persze. Sötét viharokkal teli úton. Jöjjön néhány sor az előszóból, a következő alkalommal belekukkantunk az első fejezetbe. 

Minden jót.

"A nagy pillanatok nem adódnak az életben, mi tesszük azokat naggyá. Azzal, hogy rátalálunk valamire a lelkünkben, ami segít felemelkedni, és van a szívünkben valaki, akiért érdemes, akiért bármit megtennénk, akiért az életünket is odaadnánk, ha tehetnénk. De mit tehetünk, ha annak, akit szeretünk, az életünk és a halálunk is árthat."
 

Így kezdtem az írást

Hófoltos hegyek és fenyvesek közt megbúvó tavak.
Egy fájdalmasan gyönyörű kaland helyszíne.

Kisiskolás korom óta rajongtam a könyvekért, nagyon sokat és sokfélét olvastam, szerettem a könyvek világát, azt, hogy azokban minden lehetséges. Egyszer erről beszélgettünk egy kedves barátnőmmel és egyben kolléganőmmel,  ő mondta nekem azt, hogy: "Miért nem írsz te is egy könyvet?". Tényleg, miért ne. Ez volt az a pillanat, amikor igazán komolyan foglalkoztatni kezdett az írás gondolata. Már évekkel korábban is gondoltam rá, de nem bíztam eléggé magamban. Most úgy gondoltam, megpróbálom. Az elhatározást tett követte, vettem egy kis laptopot, kitaláltam a témát és elkezdtem. Azóta velem él a történet, zubog bennem, várja, hogy papírra kerüljön. Nagy örömömre az első könyv kéziratán már folynak az előkészítő munkálatok, a megjelenés szeptemberre várható. Legközelebb írok a könyvről is, előlegként egy kép a helyről, ahol a történet játszódik, de a neve maradjon meglepetés. Ha kíváncsiak vagytok valamire, a "megjegyzés"-ben kérdezhettek. Viszlát hamarosan.

Első regényem születése

Sziasztok!

Egy lány a sötét felhők árnyékában.

Hamarosan megjelenik első regényem, amelynek létrejöttét szeretném megosztani veletek. Néha még nekem is hihetetlen, hogy valóban én írtam, de a történet bennem él és alig vártam, hogy kiírhassam magamból. Hogy miről szól? Mindenből van benne egy kevés, ami kiszakíthatja az olvasót a valóságból, és egy kicsit elvarázsolja. Szerelem, küzdelem, izgalom és egy kis fantázia. A regény címe: Sötét vihar, a most megjelenő első könyv címe pedig: Árnyék. A címek és ez a fotó talán sejtet valamit. Amíg a könyv készül, elmesélem, hogyan született és részleteket is olvashattok majd. Addig is várom a megjegyzéseket, de írhattok nekem ide is.