Először is hálásan köszönöm mindenkinek, aki továbbra is velem tart, és aki csatlakozik hozzánk. Nagy örömmel értesültem róla, hogy nekem is van már olyan olvasóm, aki a könyveimet a kedvencei közé sorolja. Mi kell ennél több egy írónak? Viszonzásul lassan elkezdem bemutatni a trilógia harmadik, befejező részét, a Mennydörgés-t. Kalandos történet, sok fejezettel, lesz miről mesélni. De ezúttal sem szeretnék minden titkot felfedni, nem szeretném elrontani a varázst, amelyet egy jó és izgalmas könyv olvasása jelent. Ízelítőnek jöjjön az előszó:
"Néha megadatik nekünk az a csoda, hogy amikor
azt hisszük, minden rendben van, az tényleg úgy is van, de legtöbbször ez csak
a látszat. Ha a puszta létezéseddel akaratodon kívül gyűlöletet keltesz
valakiben, akkor sosem lehetsz nyugodt. Mert ez az érzés megmérgezi őt,
elhatalmasodik rajta, és aki korábban szeretett téged, az lesz a legádázabb
ellenséged. Ha nem veszed elég hamar észre, hogy semmi sincs rendben, akkor
versenyt futhatsz az idővel az életedért. De ha későn ébredtél, már hiába
futsz, sosem éred utol."
A Sejtelmes Fény jó véget ér, minden elcsitulni látszik, Sara és Robin életébe béke költözik, de ők is tudják, vagy inkább csak sejtik, hogy ez csupán átmeneti. Azért a nyugalmat hosszú időre megkapják, sok év eltelik, mikor a harmadik részben újra találkozunk velük. Megerősödve veszik fel a harcot az ártókkal, új szereplők lépnek színre és Robin megkapja a következő nagy csapást, amely benne volt a levegőben, de mégis olyan hihetetlen. Íme egy kis részlet az első fejezetből:
"Letérdeltem Robin
mellé a földre, csukott szemmel szorította Ray kezét, én is megfogtam a másikat
és próbáltam segíteni. Még pislákolt benne az élet, örültem, hogy David nem
ölte meg. Hosszú órákig ültünk így, mozdulatlanul. Közben Rose és Oliver is megérkezett,
némán csatlakoztak hozzánk. Oliver Ray mellkasára tette a tenyerét, Rose a
fejét fogta. Robin fel sem nézett. Nagyon lassan kezdett visszatérni Ray ereje,
a szíve egyre gyorsabban dobogott, a teste felmelegedett. De nem vártuk meg,
hogy felébredjen, mikor már biztonságban volt, Robin felállt.
- Nem akarok a
szemébe nézni és beszélni vele. Nem tudom végighallgatni, hogy miért tette ezt.
Nem fog meghalni, de csak a fiam kedvéért. Nem akartam, hogy ilyen terhet
kelljen hurcolnia. Menjünk haza, el kell búcsúznom Ellától.
Nem nézett többet a
testvérére, a testvérre, aki elárulta őt. Majdnem elveszítettük miatta a
fiunkat és a lányokat. Robin szavaiból már kitaláltam azt is, hogy Ella
meghalt. Ray okozta a halálát. Talán nem szándékosan, de ha nincs ez a támadás
a lányok ellen, akkor még most is élne. Éreztem, hogy Robin lelkében hatalmas
üresség keletkezett, az ereje elhagyta, helyét a fájdalom vette át. Két olyan
embert veszített el ma, akik egész gyermekkorában a mindenséget jelentették
neki. A testvérét, aki nem testvér többé, és a nagynénjét, aki az édesanyját
pótolta rengeteg szeretettel. Már ennyi is bőven elég indok lenne a fájdalmára,
de még ott van David fájdalma, amit sajátjának érez, ahogy én is. Meg a
veszteség fájdalma halott társaink miatt. Ez a nap mindnyájunknak
elviselhetetlen gyötrelmet hozott. Hazafelé az ég hangosan dörgött felettünk,
villámok tépték szét nyugalmas életünket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése